Sose becsüljük le elődeink tudását! A kínai nyelvben a válság hagyományőrző betűjele mindmáig két, külön is jelentéssel bíró karakterből áll össze: az egyik a veszélyt, a másik a lehetőséget rajzolja olvasói elé. Az ősi görög kultúra ugyanezt a szemléletet őrizte meg ’krinein’ szóban, aminek eredeti jelentése: elválaszt, kiválaszt, dönt. És valóban, krízisben, azaz válságban a választásaink, a döntéseink határozzák meg, hogy milyen lesz a kibontakozás, mennyire tudjuk megragadni az újonnan nyíló lehetőségeket. A képzés ebben kulcsszerepet játszik.
Az elmúlt hetekben számos javaslat fogalmazódott meg a járvány miatti gazdasági, társadalmi nehézségek mérséklésére. Ezek mérlegelésekor is nyilvánvalóan elsődleges szempont az emberi élet védelme, de a további prioritások meghatározásakor már fontos, hogy előre is nézzünk. Olyan javaslatok megvalósításához célszerű erőteljes és hatékony eszközöket rendelni, amelyeknek kettős hatása van, azaz segítik a járvány okozta nehézségek enyhítését, de egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy a járvány utáni fellendülés révén hazánk versenyképesebb legyen, és fenntartható módon működjön.
Szakmai meggyőződésem szerint az egyik ilyen rendkívül fontos eszköz a képzés, átképzés. Már ma is bőven láthatunk példát olyan vállalkozásokra, amelyek vitorlavászon helyett profi szájmaszkokat, benzinadalék helyett ma nélkülözhetetlen fertőtlenítő szereket, vagy éppen gépkocsi alkatrészekből kifejlesztett lélegeztető gépeket kezdtek gyártani. Ne gondoljuk, hogy az átállás bármelyiküknél is érdemi technológiai változtatások, köztük munkásaik és alkalmazottaik valamilyen szintű átképzése nélkül mehetett volna végbe! Az eredmény viszont magáért beszél: a munkahelyek megőrződtek, a társadalom hasznos termékekhez jutott, a vállalkozás bebizonyította versenyképességét.
Természetesen minél szélesebb körben kell utat nyitni ahhoz, hogy ne csupán a már most is kézenfekvő, egyedi átalakítások történjenek meg, hanem a jövő lehetőségeivel is képesek legyünk élni! Hogy felkészültek legyünk! Így a képzés érdemben hozzájárul a digitalizáció további hazai térnyeréséhez, ami gyakorlatilag minden iparágban és a szolgáltatásokban is a jövő egyik bizonyosan bekövetkező fejleménye, egyúttal követelménye. Az állam, amikor bértámogatást folyósít, meghatározhat olyan ösztönzőket, amelyek elősegítik, hogy a bértámogatás folyósítása egyúttal az érintett dolgozók képzésével is járjon együtt. Az állam által fenntartott képző intézmények pedig erre a kihívásra korszerű, távoktatási formában biztosított, minősített képzési programokkal tudnak hatékonyan válaszolni.
Az Európai Bizottság és az OECD tanulmányai is foglalkoznak a különböző országok, köztük hazánk esetében is a humán erőforrás hiányosságaival. Miért ne használnánk fel a munkaidő és munkaerő időleges fölöslegessé válásának veszélyét annak a lehetőségnek a megragadására, hogy hatékony képzések révén minden korábbinál versenyképesebbek, tehát sikeresebbek legyünk?! Ha az állam ösztönzi a munkáltatók azon kezdeményezéseit, amelyek a szükséges képzettségek megszerzésére irányulnak, ha a képzéshez maga is komoly hátteret biztosít, úgy gondolom, a munkahelyek megőrzésével párhuzamosan a munkaerő magasabb képzettségi szintjének elérését is elősegíti, ezáltal egy holnap is sikeres, versenyképes ország felé épít utat.
Ez is egy olyan terület, ahol a különböző szintek és aktorok aktivitása és együttműködése nélkülözhetetlen. Azon a korláton belül, amit a fegyelmezett költségvetés fenntartásának ugyancsak közérdekű követelménye jelent, és annak a vitathatatlan etikának az érvényesítése mellett, ami az emberi élet elsődlegességét képviseli, a képzéseknek a munkahelyek megőrzését és a képességek korszerű fejlesztését egyaránt szolgáló ösztönzését az egyik legfontosabb prioritásnak tartom. Minél hamarabb szükségünk van egy ezt szolgáló, komplex eszközrendszerre.
