Az állam mérete és az ebből fakadó gazdasági, valamint társadalmi szerepvállalása nemcsak a szakembereket, hanem a közvéleményt is foglalkoztatja. Az, hogy ki mekkora államban hisz, leginkább az adott személy értékrendszerének függvénye. Viszont az vitathatatlan, hogy a közpénzek elköltésének hatékonyságát, az innovációra való hajlandóságot, az oktatás- és egészségügy színvonalát, a gazdasági szereplők beruházási aktivitását és az ország tőkevonzó képességét az állam leginkább a gazdaságpolitikán keresztül alakítja, azáltal, hogy meghatározza gazdasági szerepvállalását, az állami kiadásokon keresztül pedig befolyásolja az állam méretének nagyságát.
Látva a kialakult hagyományokat, úgy gondolom az újraelosztási ráta nem tud 42 % alá csökkenni. Válság idején vagy ha nagy európai uniós helyreállítási alapokból érkeznek támogatások, akkor viszont az újraelosztási ráta 50 %-ra is felmehet. Tehát a számok azt mutatják, hogy a mozgás 42-49 % között van. Ennek a két szélső értéke már egy új társadalmi modellt is feltételez. 49 % -nál aktív az állam, a 42 %-nál már csak akkor aktív, ha minőségileg költjük el a pénzt. Ha ugyanúgy költjük el, mint amikor az újraelosztási 49 %, akkor azt jelenti, hogy bizonyos területekből vissza kell vonulni. Ezért az a véleményem, hogy addig lehet csökkenteni az állam méretét, ameddig ez nem jelent szolgáltatási, illetve ellátás biztonságot rontó visszavonulást a kormányzat részéről, még a gazdasági aktivitás fejlesztő versenyképességi kérdésben sem. De ehhez lényegesen meg kell javítani az eredményességét és hatékonyságát a pénz felhasználásnak, tehát a minőségi pénzköltés irányába szükséges tovább mozdulni.
Itt azonban még egy korlátra hívnám fel a figyelmet. Ugyan lehetne erősíteni a gyorsabb felzárkózás érdekében a nagy beruházási igényű ágazatokat, mint például az energiaipar átállítását zölddé válását gyorsabban, csak ennek egy piaci torzító hatása is lehet, mert nincs ennyi kivitelezői kapacitás egyidőben azonnal. Nincs ennyi lebonyolítási képesség az országban és így óhatatlanul is, lényegesen romlik a pénzfelhasználás eredményessége és hatékonysága. Ezért nemcsak az a fontos, hogy van-e erre pénz vagy nincs, de addig, amíg a pénz minőségi költésének a menedzsmentjét nem tudja az ország megszervezni, addig ebben a mai állapotban az újraelosztási ráta inkább ebben az 42-49 %-os sávban van. 42 % felé tud menni, de ahhoz nagyon jelentős állammenedzsment javulásra van szükség. Ezért projektmenedzsment javulásra, széleskörben elterjedt felelős vezetésre, egy sokkal áramvonalasabb intézmény irányítási, intézményvezetési struktúrára van szükség. A méretgazdaságosság kihasználása egy nagyon erős digitalizáción alapuló hatékonyság javítás, egy közepesen intenzív beruházási gyakorlat. Ez tulajdonképpen a rugalmasságát adja meg a költségvetésnek, tehát ez az egyik nagy rugalmassági tényező. Azért is érdemes magas beruházási rátával dolgozni, mert ez az első legkönnyebben bevezethető intézkedés, hogy az állam kieső bevételei vagy felmerülő új kiadásaiban leggyorsabban ott tud visszalépni. Ez nem a gigaberuházásokat jelenti, hanem a kis-közepes beruházásokat, mert a félbe hagyott beruházás óriási pazarlást vonhat maga után.
