Felborult piaci egyensúly, versenyhátrány, államadósság emelkedés és költségvetési hiány növekedés – ezek a kockázatai annak, amíg az Európai Unió nem köti meg a megállapodást Magyarországgal és nem utalja ki a vissza nem térítendő támogatásokat a beruházási terv felhasználásához.
Több alkalommal hangsúlyoztam, hogy a makrogazdasági bizonytalanságok okán a költségvetés rezilienciájának, azaz rugalmasságának elengedhetetlen szempontnak kell lennie. A rugalmas költségvetés célja egyrészt az, hogy az állam képes legyen biztosítani az állampolgárainak jólétét, másrészt a reziliencia és a fenntarthatóság segíti az ország versenyképességének további erősítését, úgy, hogy az előre nem látható helyzetekre való felkészülést is biztosítani kell. A költségvetés rezilienciája nem egy fiskális jellegű, technikai kérdés, hanem komoly gazdaságpolitikai jelentősége van.És itt van az újabb váratlan helyzet. A kormány hiába készítette el és nyújtotta be a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervét még májusban, az Európai Bizottság nem fogadta el azt, hanem plusz garanciákat és feltételeket állított Magyarország elé a megállapodás megkötéséhez, illetve az uniós pénzek utalásához.
Nem maradt más lehetőség, az uniós pénzek megérkezéséig a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervében szereplő projektek az állami költségvetésből kerülnek finanszírozásra. Ez azonban addiktív túlköltéssel járhat, hiszen hozzájárul Magyarország költségvetési hiányának növeléséhez, valamint az államadósságának emelkedéséhez.
Gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy az alap lényege a helyreállítás. Azért jött létre, mert mindenki tudta, hogy egy ilyen válság után gyors impulzust kell adni. Úgy gondolom, hogy aki ezt nem adja meg, az akadályozza. Jelen helyzetben, a negyedik hullámmal a nyakunkon könnyített eljárást kellene alkalmazni, nem pedig szigorítani a forrásokhoz való hozzájutást.
Egyetértek a Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben szereplő célokkal, indokolt a fenntarthatóságra való fókuszálás, ugyanakkor, ha nem kapunk gyors támogatást és „jogállami feltételeket” tesznek hozzá, akkor nagyon nehéz helyzetet teremt és diszfunkcionális lesz.
A jelenlegi késlekedés az anticiklikus politika ellen fog hatni és olyan ciklusra teszi a pénzt, ami inflációt gerjeszt és túlfűti a gazdaságot. Ez pedig káros.
Az időzítés nagyon fontos, hiszen aki hamarabb kap finanszírozási lehetőséget, az komoly előnyhöz jut. A helyreállítási alaphoz tartozó előlegek kifizetése több tagország számára már megtörtént (pl. Belgiumnak 770 millió euró, Luxemburgnak 12,1 millió euró és Portugáliának 2,2 milliárd euró). Ez hatással lesz az egyes országokban működő cégek működésére, mert versenyelőnyhöz juttatja az azokban az országokban működő cégeket, amelyek számára már elérhetőek a támogatások. Ez alkalmassá teszi őket a válságot követő gazdasági helyreállás során további piacszerzésre, egyúttal versenyhátrányba hozza a magyar cégeket, amelyek a kifizetések csúszása miatt nem jutnak ebből a forrásból uniós támogatáshoz. Ez annak a kockázatával jár, hogy a piaci egyensúly felbomlik. Az egyensúly felbomlása ráadásul nem csak az Unió különböző tagországai között valósul meg, hanem globális szinten is, hiszen az USA és az ázsiai országok kevésbé bürokratikusan és időigényesen döntöttek a helyreállítás pénzügyi eszközeiről.
Magyarország központi költségvetésének kiegyensúlyozottsága, a költségvetés hosszabbtávú fenntarthatósága alkotmányos alapkövetelménnyé vált az Alaptörvény által.
Az Alaptörvény közpénzügyi szempontból legjelentősebb rendelkezése, az adósságszabály, az a kötelezettség, hogy a GDP arányos államadósságot mindaddig évről évre csökkenteni kell, amíg az el nem éri a GDP 50 százalékát. A rendelkezés számos hatása közül talán a leglényegesebb hogy igazodási ponttá vált a közpénzekkel foglalkozó testületek, szervezetek számára. A kormány ennek figyelembevételével készíti el az éves költségvetések tervezetét, a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék erre fókuszál véleményének elkészítésekor, az Országgyűlés az adósságszabály teljesülésére figyelve gyakorol önmérsékletet a módosító indítványok elfogadásakor. Ennek a fegyelmező erőnek köszönhető, hogy a Költségvetési Tanácsnak nem kellett még élnie érdemileg vétójogával, és helyesen tette ezt, hiszen a költségvetés végrehajtása során minden évben bebizonyosodott, hogy az államadósság-szabály teljesül.
