Domokos László

Az Európai Unió költségvetése hét éves pénzügyi keret alapján készül. Az EU költségvetésének egyharmadát, a 2014-2020 között több mint 350 milliárd eurót az ún. kohéziós politika finanszírozására fordítja. E politika célja az Unió egyes régió közötti fejlettségi különbségek csökkentése, a régiók kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésének előmozdítása. A kohéziós forrásokból Magyarország előre meghatározott arányban részesül, és az uniós forrásokat az Európai Bizottsággal előzetesen leegyeztetett fejlesztési programok finanszírozására fordíthatja.

 

A hét éves pénzügyi keretrendszer elvileg javítja a fejlesztések tervezhetőségét, ugyanakkor jelentős ciklikusságot visz be a programok finanszírozásába. A 2007-2013 közötti költségvetési ciklus magyarországi – de sok más tagállamra is jellemző – tapasztalatai azt mutatták, hogy a ciklus elején nagyon lassan indultak el a fejlesztési programok, a ciklus végén, illetve az azt követő – az uniós támogatások elköltését még lehetővé tevő – két évben a programok végrehajtása és az uniós források lehívása rohamtempóba váltott.  Ez viszont a gazdaság működésében is nagyfokú ciklikusságot okozott. Például a nemzetgazdasági beruházások volumene az előző évi értékhez képest 2014-ben 19,3 százalékkal nőtt, ehhez képest 2015-ben újabb 7,9 százalékos növekedés valósult meg, majd 2016-ban 12, 9 %-os zuhanás következett be. Egy ilyen mértékű ingadozás nagyon negatívan érinti az építőipart, és minden más a beruházásokhoz kapcsolódó iparágat. Erre tekintettel indokolt, hogy a magyar kormányzat el akarta kerülni, hogy a 2014-2020 közötti hét éves periódusban hasonló mértékű ciklikusság érvényesüljön. Ennek érdekében egyrészt a fejlesztési pályázatok meghirdetését gyorsította fel, másrészt a sikeres pályázók részére széles körben megelőlegezte az uniós bevételeket. Az ily módon felgyorsított fejlesztések hozzájárultak a gazdaság dinamizálásához.

 

Az EU pénzügyi rendszerének a ciklikussága és bürokratizmusa azonban érdemben nem változott. Ezért, valamint egyes hazai fejlesztések és azok elszámolása elhúzódása miatt éveken keresztül növelte a magyar államadósságot a költségvetés által megelőlegezett, de az Európai Bizottság által még meg nem térített uniós támogatás. Az elemzés ezt az időbeli eltolódást, és annak az államháztartás és a hiány alakulására gyakorolt hatását mutatja be, hangsúlyozva, hogy megelőlegezés többletterhét a magyar költségvetés úgy tudta vállalni, hogy közben teljesítette a kormányzati szektor hiányra és az államadósság csökkentésére vonatkozó szabályokat.

A jelen helyzetben érdemes azt is aláhúzni, hogy egyfajta tartalékképzést is jelentett az uniós bevételek éveken keresztül történő megelőlegezése, mivel azt az Európai Bizottságnak a következő két-három évben kell majd visszafizetnie, több ezer milliárd forinttal csökkentve a magyar államadósságot. Természetesen ehhez szükség van a folyamatban lévő fejlesztések szabályos megvalósítására, valamint körültekintő és gyors elszámolására.

 

A 2014-2020 közötti uniós támogatások költségvetési hatásainak elemzése támpontokat adhat a 2021-től kezdődő hétéves költségvetés pénzügyi kerete Magyarországot megillető része még célszerűbb, a ciklikusságot még inkább mérséklő felhasználási mechanizmusa kialakításához.Az Európai Unió költségvetése hét éves pénzügyi keret alapján készül. Az EU költségvetésének egyharmadát, a 2014-2020 között több mint 350 milliárd eurót az ún. kohéziós politika finanszírozására fordítja. E politika célja az Unió egyes régió közötti fejlettségi különbségek csökkentése, a régiók kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésének előmozdítása. A kohéziós forrásokból Magyarország előre meghatározott arányban részesül, és az uniós forrásokat az Európai Bizottsággal előzetesen leegyeztetett fejlesztési programok finanszírozására fordíthatja.

 

A hét éves pénzügyi keretrendszer elvileg javítja a fejlesztések tervezhetőségét, ugyanakkor jelentős ciklikusságot visz be a programok finanszírozásába. A 2007-2013 közötti költségvetési ciklus magyarországi – de sok más tagállamra is jellemző – tapasztalatai azt mutatták, hogy a ciklus elején nagyon lassan indultak el a fejlesztési programok, a ciklus végén, illetve az azt követő – az uniós támogatások elköltését még lehetővé tevő – két évben a programok végrehajtása és az uniós források lehívása rohamtempóba váltott.  Ez viszont a gazdaság működésében is nagyfokú ciklikusságot okozott. Például a nemzetgazdasági beruházások volumene az előző évi értékhez képest 2014-ben 19,3 százalékkal nőtt, ehhez képest 2015-ben újabb 7,9 százalékos növekedés valósult meg, majd 2016-ban 12, 9 %-os zuhanás következett be. Egy ilyen mértékű ingadozás nagyon negatívan érinti az építőipart, és minden más a beruházásokhoz kapcsolódó iparágat. Erre tekintettel indokolt, hogy a magyar kormányzat el akarta kerülni, hogy a 2014-2020 közötti hét éves periódusban hasonló mértékű ciklikusság érvényesüljön. Ennek érdekében egyrészt a fejlesztési pályázatok meghirdetését gyorsította fel, másrészt a sikeres pályázók részére széles körben megelőlegezte az uniós bevételeket. Az ily módon felgyorsított fejlesztések hozzájárultak a gazdaság dinamizálásához.

 

Az EU pénzügyi rendszerének a ciklikussága és bürokratizmusa azonban érdemben nem változott. Ezért, valamint egyes hazai fejlesztések és azok elszámolása elhúzódása miatt éveken keresztül növelte a magyar államadósságot a költségvetés által megelőlegezett, de az Európai Bizottság által még meg nem térített uniós támogatás. Az elemzés ezt az időbeli eltolódást, és annak az államháztartás és a hiány alakulására gyakorolt hatását mutatja be, hangsúlyozva, hogy megelőlegezés többletterhét a magyar költségvetés úgy tudta vállalni, hogy közben teljesítette a kormányzati szektor hiányra és az államadósság csökkentésére vonatkozó szabályokat.

A jelen helyzetben érdemes azt is aláhúzni, hogy egyfajta tartalékképzést is jelentett az uniós bevételek éveken keresztül történő megelőlegezése, mivel azt az Európai Bizottságnak a következő két-három évben kell majd visszafizetnie, több ezer milliárd forinttal csökkentve a magyar államadósságot. Természetesen ehhez szükség van a folyamatban lévő fejlesztések szabályos megvalósítására, valamint körültekintő és gyors elszámolására.

 

A 2014-2020 közötti uniós támogatások költségvetési hatásainak elemzése támpontokat adhat a 2021-től kezdődő hétéves költségvetés pénzügyi kerete Magyarországot megillető része még célszerűbb, a ciklikusságot még inkább mérséklő felhasználási mechanizmusa kialakításához.