Az Állami Számvevőszék vezetőivel és munkatársaival minden évben ellátogatok a Fiumei úti Sírkertbe, azért, hogy az elődeinkre emlékezzünk. A szabadtéri helyszín idén kiváló alkalmat adott arra is, hogy a megváltozott körülmények között, az alapítók emlékhelyeinél is megemlékezzünk az Állami Számvevőszék megalapításának 150., és újraalapításának 30. évfordulójáról.
A mai napon hagyományosan az Állami Számvevőszék alapító és újjáalapító elnökeire, Gajzágó Salamonra és Hagelmayer Istvánra emlékeztünk. Ez az évforduló azonban óhatatlanul összefonódik gondolatainkban és történetiségében is az 1956-os forradalom emlékezetével.
A szabadság puszta szeretete, a magyar nemzet szabadság iránti vágya ugyanis nemcsak 64 évvel ezelőtt 1956-ban, hanem 172 évvel ezelőtt 1848-ban is felszínre tört. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitásunk egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a magyarországi polgári átalakulás megindítója volt. Utóbbi folyamat meghatározó lépése volt az 1848. áprilisi törvények megalkotása és elfogadása. E törvénycsomag számunkra azért meghatározó, mert a III. törvénycikkely 37. §-a rögzítette először a magyar országgyűlés költségvetési jogát. Mindez gyakorlatilag megalapozta a független közpénzügyi ellenőrzés kialakítását, az Állami Számvevőszék létrehozását.
Sokféle szervezetet, intézményt ellenőrzünk, ahol gyakran azt tapasztaljuk, hogy főként a biztonságot nyújtó alapok hiányoznak. De mi is számít a közpénzügyek terén a biztonságot nyújtó alapnak? Úgy vélem, a szabályosság, a törvényeknek megfelelő működésbe vetett hit. A haladás – amelyet manapság mondhatnék már inkább fenntartható fejlődésnek – nem jöhet létre szabályszerű gazdálkodás nélkül.
Az Állami Számvevőszék elnökeként úgy gondolom, hogy a hazánkat úgy segíthetjük leginkább, a haza oltárán akkor áldozhatunk, ha a szilárd, szakmai alapokon álló ellenőrzéseinkkel, elemzéseikkel és tudásmegosztó tevékenységünkkel valóban előmozdítjuk a közjót, a közpénzügyek átláthatóságát, a közpénzek és a közvagyon hatékony és célszerű felhasználását.
1956-ban bátor honfitársaink felemelték a hangjukat az idegen elnyomókkal szemben, és saját kezükbe vették a nemzet sorsát. A szabadság puszta szeretetétől vezérelve összefogtak, és cselekedtek a hazáért.Így volt ez 1848-49-ben is, amikor először megfogalmazódott az elvárás egy olyan intézmény iránt, amely függetlenül felügyeli, elszámoltatja a Kincstárt és a köz javára nyilvánossá teszi ennek eredményeit.
Szabadság ugyanakkor nincs felelősség nélkül. Egy magyar ember akkor lesz szabad, ha hazája is szabad, ez viszont sok munkát igényel. Felelősek vagyunk tehát magunkért és egymásért is. Értékteremtő ellenőrzéseinkkel nekünk is arra kell sarkallnunk a közpénzt felhasználókat, hogy felelősséggel tartoznak minden egyes elköltött adóforintért, hiszen egy ország közpénzügyi helyzete az egyik legfontosabb tényező a haza fejlődése szempontjából.
Legyünk tehát büszkék az ’56-os hőseinkre és azokra a nemzeti értékekre, amelyek védelmében elődeink fellázadtak az elnyomókkal szemben. Ugyanúgy legyünk büszkék azokra, aki 1848-49-ben elindították Magyarországot a polgári átalakulás útján, és az 1867-es Kiegyezést követően létrehozták az Állami Számvevőszéket.
Számukra a nemzetért való harc az élet értelmét jelentette. Gondolkodásukkal és tetteikkel nekünk is utat mutatnak, így emléküket megőrizzük, és átadjuk a jövő generációjának.
