Az Állami Számvevőszék elemzésekkel és tanulmányokkal segíti a Költségvetési Tanácsot feladatai ellátásában. Az ÁSZ a 2021. évi központi költségvetés véleményezéséhez kapcsolódó elemzés céljának megfelelve véleményt ad arról, hogy a 2021. évi költségvetési törvényjavaslat tervezése során a jogszabályokban előírt feltételek teljesültek-e, továbbá konkrét kockázatokra felhívva a figyelmet segíti a tervezés eredményességét. Fontos kérdés volt, hogy a hatékonyság mellett vajon hogyan kell egyebek között jogilag is értékelnünk az államadósság arányának növelését.
Az előző részben elemzést adtam arról, hogy miért van szükség a világválság bizonytalanságai közepette is egy irányt mutató, rugalmas és tartalékokat is tartalmazó 2021. évi költségvetésre. Bemutattam, hogy milyen szcenáriókkal lehetett számolni, és ennek során már említettem a költségvetési hiány témáját. Most erről írok részletesebben.
Valamennyien tudjuk, hogy a világválság és benne a hazai járványhelyzet miatt rendkívüli hatások sora érte hazánk gazdaságát. A negatívumok a korábbi válságokból ismeretlen komplexitásban jelentek meg, hiszen egyszerre és csapásszerűen hatottak az egészségügyi rendszerre, a hétköznapi élet rendjére, valamint a gazdaság keresleti és kínálati viszonyainak hirtelen, kényszerű és gyökeres változásán keresztül egész ágazatok működésére. Egyszerre került veszélybe emberek sokaságának az egészsége és a munkája. A komplex és kegyetlenül negatív hatások csökkentése, kivédése érdekében a Kormány számos intézkedést hozott, amelyek egyrészt sikeresen kontroll alatt tartották a járványt, másrészt arra voltak hivatottak, hogy a vállalkozások és a családok ellehetetlenülését megakadályozzák, és megtartsák azokat az alapokat, amelyek az újraindulás bázisát képezik. Nem kétséges azonban, hogy ezek az intézkedések hatással vannak a 2021. évi költségvetés tervszámaira és szerkezeti felépítésére is.
A válságra adandó jó válaszok és a kilábalás érdekében a Kormány megváltoztatta az előző évi költségvetési törvényekben kijelölt irányokat, így a 2020-2024. éveket felölelő Konvergencia Program már a válság utáni, számos tekintetben megváltozott világ cél- és fókuszterületeit tartja szem előtt.
A program egyértelműen beszél arról, hogy a költségvetési tervezés során a legfőbb cél a munkahelyek megvédése, azok számának növelése, a családok és nyugdíjasok helyzetének gazdaságilag is jól megalapozott védelme. A gazdaság fellendítése érdekében pedig szükségessé válik az állami beruházások növelése, továbbá az egyéb gazdasági szereplők beruházásainak ösztönzése. Mindez tőkeigényes feladatok sorát jelenti, olyan intézkedéseket, amelyek a költségvetésnek mind bevételi, mind kiadási oldalára hatást gyakorolnak.
Ma senkinek nincs kétsége afelől, hogy sajnos a munkanélküliek száma átmenetileg növekedni fog, s hogy e folyamat kordában tartására tett intézkedések állami kiadások növelését hozzák magukkal. Emellett látjuk mind a termelő, mind a szolgáltató ágazatok jelentős részében a termelés, az értékteremtés visszaesését, ami a GDP csökkenését is törvényszerűen maga után vonja. Márpedig ha államadósságról beszélünk, akkor a mérleg egyik serpenyőjében a GDP, azaz az év során előállított termékek és szolgáltatások összértéke van, a másikban pedig az állam kiadásai.
Jól látható tehát, hogy a társadalmunk és a gazdaságunk érdekében, a jelen komoly veszélyeinek elkerülése és a jövő fejlődésének megalapozása érdekében hozott intézkedések egyúttal annak a vállalását is jelentik, hogy ezek hatására a GDP várható nagysága mellett az adósság-mutató kedvezőtlenebbé válik. Tudatosan törünk meg tehát egy folyamatot, aminek a normál körülmények közötti folytatása mellett rendkívül erőteljesen, alkotmányos szinten is elköteleztük magunkat.
Az Alaptörvényünk azonban számol a rendkívüli helyzetek eshetőségével, és lehetőséget biztosít a Kormány, illetve a jóváhagyás során az Országgyűlés számára a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén a GDP arányos hiány növelésére. A nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesésének kell tekinteni az éves bruttó hazai termék reálértéknek csökkenését, amely esetében a maastrichti kritérium betartására és a viszonyítási évhez számított legalább 0,1% pontos csökkenésre előírtakat nem kell biztosítani. Ezen feltételek meglétének hiányában 2021-ben az államadósság szabálynak teljesülnie kell, ám a mai ismereteink alapján a maastrichti kritériumokat nem úgy, nem mindenáron és megszorítások bevezetésével kell teljesíteni, hanem a költségvetési bevételek eseti sajátos kiegészítésével kaphat lendületet a bővülés.
Összegzésként tehát megállapítható, hogy a jövő évi költségvetésben az általános jogi előírástól való eltérés az Alaptörvényben foglaltak szerint, és jól felfogott társadalmi és gazdasági érdekeink alapján történik. Annak érdekében is, hogy minél előbb helyreállhasson az államadóssági arány csökkenésének hosszútávon meghatározó trendje, hogy gazdasági, pénzügyi sérülékenységük csökkenjen.
