A feltétel nélküli alapjövedelem biztosítása az utóbbi évek egyik legvitatottabb politikai javaslata, amelynek aktualitását a koronavírus-járvány berobbanása tovább fokozta. Érdemes azonban közgazdasági szempontból is megvizsgálnunk, hogy pontosan mit takar a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) ígérete.
Érdemes az FNA fogalmi elemeit áttekintenünk ahhoz, hogy véleményt formálhassunk hasznosságának kérdésében. A feltétel nélküli alapjövedelem a következő négy kritérium mentén határozható meg:
Egyetemes: A feltétel nélküli alapjövedelem mindenkinek jár, igénybevétele rászorultsági vizsgálathoz nem kötött. A jogosultságot nem befolyásolja az egyén jövedelmi vagy vagyoni helyzete, sem pedig megtakarításainak mértéke. A juttatásban mindenki részesül életkortól, származástól, állampolgárságtól, lakóhelytől, foglalkozástól és más tényezőktől függetlenül.
Személyi jogosultságon alapuló: A feltétel nélküli alapjövedelmet nők, férfiak és gyermekek számára egyaránt alanyi jogon kell biztosítani, hiszen egyedül így érhető el a magánélet védelme és az, hogy senki ne élhessen vissza mások kiszolgáltatottságával. A juttatás független a családi állapottól, az élettársi kapcsolat vagy a háztartás összetételétől, illetve a háztartásban együtt élők vagy családtagok jövedelmétől vagy vagyonától.
Feltétel nélküli: A törvényes és emberi jogként járó, feltétel nélküli alapjövedelem nem köthető semmilyen előfeltételhez, tehát az egyén nem kötelezhető arra, hogy keresőtevékenységet folytasson, munkára való hajlandóságát igazolja, közérdekű munkában vegyen részt.
Kellően magas: A juttatásnak tisztességes megélhetést kell biztosítania, amely megfelel az érintett ország társadalmi és kulturális viszonyainak. Célja megelőzni az anyagi nélkülözés kialakulását, és mindenki számára biztosítani a lehetőséget a társadalom életében való aktív részvételre.
A fenti fogalmi meghatározás megtalálható A feltétel nélküli alapjövedelmek bevezetése az EU egészében tárgyú Európai polgári kezdeményezés ismertetőjében, amely az Európai Bizottság honlapján érhető el.
Az alapjövedelem tehát arra lenne elegendő, hogy fedezze az alapvető szükségleteket, az étkezés és lakhatás költségeit. Bevezetésével lényegében minden más szociális program kiváltását jelentené, emellett az állami kiadások emelésével járhat, ami végső soron adóemeléshez vezethet.
Látható, hogy az FNA kérdése lázban tartja az Európai Unió tagállamait is. Finnország már ennél tovább is jutott, ugyanis 2017-ben kétéves kísérletet indított, amelynek keretében havonta 560 eurót juttattak kétezer, véletlenszerűen kiválasztott munkanélkülinek függetlenül attól, hogy a résztvevő talált-e munkát vagy sem. A kísérlet azonban nem váltotta be a foglalkoztatottság növeléséhez fűzött reményeket.
Véleményem szerint a legfontosabb szempont a költségvetés egyensúlyának fenntartása, aminek érdekében nem szabad elfelejteni az egyéni teljesítmény fontosságát. Fenn kell tartani az állampolgárok motivációját, és ösztönözni kell őket a tanulásra, a munkára, a szorgalomra, természetesen a rászorulók segítése, és a jelenlegi szociális védőháló fenntartása mellett. Az ország gazdasága nem nyugodhat segélyalapú társadalmon. Az alapjövedelem bár rövid távon alkalmas boldogságérzet kiváltására, hosszú távon visszaveti nem csak az egyén, hanem a társadalom egészét is. A megoldást más utakon, az oktatási rendszer, a társadalompolitika és a fejlesztéspolitika célzott formálásán át kell keresnünk.
