Válság idején és előre nem látható, váratlan élethelyzetekben mindig felmerül bennünk a kérdés: mit tehettünk volna, hogyan készülhettünk volna fel a rendkívüli eseményekre? Erre egyaránt vannak örökérvényű, valamint a jelen krízishelyzetre szabott javaslataim.
A 2008-as gazdasági világválságra úgy gondolom, valamennyien jól emlékszünk még, tudhatjuk, hogy a válság hatásait a végletekig felerősítette a lakossági megtakarítások hiánya. A válságot megelőző idők az eladósodás korát jelentették, ami ráadásul nem forintban, hanem devizában valósult meg. Ha valaki rendelkezett is valamennyi megtakarítással, az jellemzően forintállományban jelent meg. Remélem, hogy ha a saját kárunkon is, de megtanultuk a válság leckéjét: a nehéz időkre mindig készülnünk kell, pénzügyileg terveznünk, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy 100 forintból 10-et mindig meg kell céloznunk, hogy félretegyük.
A 2008 óta eltelt tizenkét évben a lakosság gazdasági helyzete stabilizálódott, nagyrészt törlesztette a hiteleit, ami megtakarító tevékenységként értelmezhető. Azonban a készpénzállományban tartott megtakarítások nem jelentenek gazdaságilag optimális megoldást, szükséges azok befektetése a gazdaság ösztönzése érdekében.
2020 év elején újabb válsággal voltuk kénytelenek szembe nézni. A koronavírus-járvány romboló gazdasági hatásainak tompítására az állam külföldi hitelfelvételhez folyamodik, hogy többet tudjon költeni az egészségügyre, a beruházások ösztönzésére, a munkahelyüket elvesztők megsegítésére. Gondoljunk bele abba, hogy milyen előnyökkel járna, ha az állam ugyanezt a hitelt a magyar állampolgároktól tudná felvenni? A lakosság jelenleg rendelkezik megtakarításokkal, amelyeket befektetésként az állam és a gazdaság támogatására fordíthatna.
Úgy gondolom a lakosság számára két új befektetési formát lenne érdemes bevezetni: jelenleg a nyugdíjcélú megtakarítások, valamint az egy évnél rövidebb idejű lekötések rendelkezésre állásának oldalán jelentkezik olyan hiány, amely hosszú távon veszteségeket okoz a készpénz és a bankszámlapénz kamat nélküli tartása miatt vagy éppen nem belátható kockázatú költés és befektetés megvalósítására, amelyek végül is nem tőkegarantáltak.
Természetesen ezek az alternatívák csak tartalék formájában jelentkező többlet esetében jöhetnek szóba. Aki rászorul, az a hitelmoratórium segítségével tarthatja magát egyenesben, vagy az így megmaradó összeget rakhatja félre.
Bármelyik eshetőséggel is kell számolnunk, a jövőre mindenképpen gondolnunk kell. A tudatosság, a tervezés, saját magunkkal szembeni elszámoltatás és a befektetési óvatosság olyan elvek, amelyek szem előtt tartására mindenkit buzdítok. Az Állami Számvevőszék elnökeként személyes felelősségemnek tartom a lakosság pénzügyi tudatosságának erősítését, illetve ennek előmozdításáért tehető javaslatok megtételét.
