A Magyarországi Református Egyház és az Agrárminisztérium évek óta közösen rendezi meg hálaadó országos istentiszteletét, amelynek keretében a termésért, a betakarításért mondunk köszönetet. Az előző évekhez hasonlóan a november 14-én megrendezett idei alkalom is méltó módon hirdette az ünnepi kezdeményezés jelentőségét.
Három évvel ezelőtt, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány, illetve az Agrárminisztérium együttműködésének köszönhetően éledt fel újra az az évszázadokon átívelő hagyomány, amelynek középpontjában az éves termésért és gondviselésért való hálaadás áll.
A betakarítás az egész éves mezőgazdasági munka egyik legfontosabb tevékenysége, hiszen így jutunk hozzá azokhoz a növényi részekhez, melyeket értékesíteni tudunk és amelyek így a megélhetésünket biztosítják.
A termésért és a betakarításért tartott ünnepnek mély ószövetségi gyökerei vannak. Az aratás lezárulta, a betakarítás hagyományosan egy minősített pillanat, ugyanis lezárult a munka, az emberek előtt álló időszak anyagi biztonsága pedig ezáltal volt biztosított. Ez az érzés teológiai tartalmat is kap, amikor megállunk és hálát adunk.
Az istentisztelet alkalmával Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület képviseletében hirdetett igét. Az áldás az istentisztelet különleges pillanata volt, hiszen egy ilyen nehéz időszakot követően, ebben a sajátos élethelyzetben mondhattunk köszönetet az idei év terméséért.
Az ünnep arra is tökéletes volt, hogy visszatekintsünk rá, mit értünk el az elmúlt időszakban. 2021-ben pedig talán még fontosabb, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, amelyekért hálásak lehetünk. A hálaadáson túl, a köszöntésnek és a köszönetmondásnak is központi szerep jutott az eseményen. Szólláth Tibor Hajdúnánás polgármestere Nagy István agrárminiszternek és Fekete Károly püspöknek az istentisztelet keretén belül egy-egy aratókoszorút adott át, amelyek az évszázados hagyománnyal rendelkező, nemzeti értékként nyilvántartott hajdúnánási szalmafeldolgozás részeként a bőséget jelképezik.
Fekete Károly püspök egy ősi ír áldással zárta mondatait: „Kívánom, hogy bátran nézz szembe életed feladataival és a próbákkal, amelyeknek kitesz az élet. Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet és a csúcsot meredeknek ahová vezet az út, pontosan akkor növekedjen meg benned a remény és a bizalom. A múlt erőt ad arra, hogy kivárd a vihar elmúltát és a felhők elvonulását. Így lesz elég erő és idő, hogy a magad hegycsúcsára feljuss.”
Ha vetünk, akkor aratunk. Úgy vélem, hogy ez a mezőgazdasági munkára vonatkozó igazság az életünk minden területére igaz, hiszen a befektetett munka idővel megtérül.
